Joszif Visszarionovics Sztálin 1924-ben, Lenin halála után kezdett teljhatalma kiépítéséhez, amely egyben (üldözési mániája és hatalomféltése miatt) tömeges kivégzésekkel járt együtt riválisai, saját párttársai sőt tábornokai körében is. Egyszemélyi diktatúrája a 20-as évek végén és a 30-as években (egészen a második világháború kitöréséig) több hullámban zajló tisztogatásokat hozott. Figyelme ekkoriban főleg a folyamatos perekre, kivégzésekre irányult, elsősorban azért, hogy 15 év alatt (1924 és 1939 között) megszabaduljon minden olyan vezetőtől, párttagtól és tiszttől, aki veszélyt jelenthetett korlátlan uralmára. Trockijt - aki Lenin idején még rangban és befolyásban egyenlő volt Sztálinnal - már 1926-ben leváltatta (1940-ben meg is ölette), majd következett másik három magas beosztású vezető: Tuhacsevszkij tábornok, Grigorij Zinovjev és Lev Kamenyev, akiket 1936-ban és 1937-ben öletett meg. A későbbi tisztogatásokban újabb és újabb pártvezetők következtek, illetve további tábornokok, tisztek, párttagok, akik mind a kivégzőhelyiségekben haltak meg. A világháború sem lassította a kivégzések tempóját, sőt 1940 -ben a katyini vérengzés (lengyelek lemészárlása), majd 1941 és 1945 között az árulónak beállítottak oroszok halálra ítélése növelte Sztálin áldozatainak számát.

Vaszilij Mihajlovics Blohin (forrás: wikipedia)

A hatalmas méretű vérontáshoz Sztálinnak megbízható hóhérokra volt szüksége, különösen a kényes ügyeknél, a fontos emberek likvidálásánál, akiknek megöléséhez a generalisszimusz egy bizalmi embert alkalmazott. Ő volt Vaszilij Mihajlovics Blohin ezredes (később, 1945-től vezérőrnagy), az NKVD (politikai rendőrség) főhóhéra. Ő végezte ki az említett trió tagjait is (Tuhacsevszkijt, Zinovjevet és Kamenyevet), majd 1938-ban az alkotmány kidolgozását végző Nyikolaj Buharint. Becslések szerint (pl a Wikipédia német oldalán) 50 ezer kivégzés szárad Blohin lelkén, melyeknek túlnyomó részét saját kezűleg hajtotta végre. (Ezzel egyébként bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe, mint a legtöbb, saját kezű gyilkosságot végrehajtó személy.) 

Ami Blohint illeti: még 1918-ban csatlakozott a Vörös Hadsereghez és lett a bolsevik párt tagja. Az egyszerű katonatiszti karrier azonban valószínűleg nem vonzotta (főleg az első világháború lezárulása után) így 1921-ben a CSEKA (később: NKVD) alkalmazásába került. Itt viszont hamar Sztálin környezetében találta magát és jó benyomást téve a kommunista diktátora gyorsan lehetőséget kapott lojalitásának bizonyítására. Mivel szokatlan lelkiismeretességgel hajtotta végre a különböző kínzásokat és titkos kivégzéseket, elnyerte Sztálin feltétlen bizalmát, aki alosztály-vezetővé léptette elő. Blohin így főtiszti rendfokozatban egy olyan kommandatúra feje lett 1934-ben, mely ugyan az NKVD szervezetén belül működött (alosztályként az Igazgatási Végrehajtó osztály alatt), ám teljesen elkülönült a többi részlegtől és követlenül Sztálin alá tartozott. Blohin "főhadiszállása" a moszkvai Lubjanka börtön lett, melynek belső körletei felett "főhóhérként" a parancsnoki tisztségét is megkapta. Itt Blohin élet-halál urává vált: Sztálinnak jelentett és a parancsokat is tőle kapta. Nem akadt egyetlen vezető, tiszt, vagy tábornok sem, aki beleszólt volna tevékenységébe.

Joszif Visszarionovics Sztálin (forrás: nkp.hu)

Kérdés, hogy Blohin minek köszönhette, hogy miközben Sztálin szinte minden kommunista vezetőt és NKVD parancsnokot halálra ítélt, személye végig érintetlenül maradt (sőt volt olyan NKVD parancsnok, akit ő maga végzett ki). A választ nem tudni, de talán ahhoz lehet köze (ez most személyes megjegyzés), hogy Sztálin nem találta veszélyesnek saját hatalmára nézve, mint a legtöbb bizalmi emberét. Mindenesetre a főhóhér 1926 és 1953 között, 27 éven keresztül végezte a "fekete munkát" a generalisszimusznak (ahogyan maga Sztálin nevezte ezt a fajta mocskos tevékenységet). Blohin módszere rendkívül egyszerű volt: pisztolyt használt és szimpla tarkón lövést (egy német gyártmányú Waltherral). Ha egy-egy nap nagyobb létszámú kivégzést kellett foganatosítania, akkor alaposan beöltözött, hogy védje egyenruháját. Lelkiismeretet nem ismert, soha nem ingott meg.

A második világháború alatt a katyini mészárlásban volt a legkiemelkedőbb szerepe 1940 tavaszán, amikor egyetlen hónap alatt 7 ezer lengyelt (többségében rendőrt és katonatisztet) hozatott kalinyi (Tveri) központjába, akiket mind sajátkezűleg lőtt főbe. (Összesen egyébként a kivégzett és katyini erdőben eltemetett lengyelek száma 22-23 ezerre tehető.)

A katyini erdő tömegsírja (forrás: timenote.info)

Blohin karrierje 1953-ben ért véget, amikor fő patrónusa, Sztálin meghalt. Az új szovjet vezető, Nyikita Hruscsov leváltotta tisztségéből és nyugdíjazta (felelősségre-vonása elmaradt). Bár Blohinnak volt felesége és egy fia is, magányosan töltötte élete utolsó éveit; megviselte menesztése. Az egykori főhóhér utolsó 1-2 évében, 1955 február 3-án bekövetkezett öngyilkosságáig visszavonultan élt és a tétlenség illetve emlékei elől az alkoholizmusba menekült.

Harmat Árpád

Ha érdekesnek találtad, itt is várunk: Történelemrajongók FB klubja  

2021.06.01.19:19