A magyar őstörténet kérdései a mai napig erősen megosztják a hazai történész-társadalmat: több elmélet (úgynevezett "iskola") létezik ugyanis, melyek mindegyike más megközelítéssel vezeti le, hogy mikor, hogyan és hol formálódtunk néppé, illetve hogyan jutottunk el a Kárpát-medencébe. Róna-Tas András, Györffy György, Kristó Gyula és napjaink más kutatói is eltérő teóriák mentén, különböző datálásokkal illetve helymeghatározásokkal publikálják elképzeléseiket. A "lassú elvándorlás" egy nagyon hosszú, több évszázados folyamatot feltételez az Uraltól a Kárpátokig szemben a "gyors vándorlás" elképzelésével, mely néhány évtizedes nomadizálásról szól. Illetve ott a napjainkban újra egyre népszerűbb kettős honfoglalás elképzelése László Gyulától (mely teljességgel bizonyítatlan). [Türk Attila régész (és egyetemi oktató) nem régiben végzett kutatásai a gyors elvándorlást támasztják alá, ahogyan erről néhány éve írt az Index.]

Azért akadnak kevéssé vitatható "fogódzkodók", melyek kikerülhetetlenül megjelennek minden elméletben: az egyik, hogy őseink a Volga-Káma összefolyásánál (az Ural hegységtől 400 km-el nyugatra) mindenképp huzamosabb ideig éltek (hiszen Julianus barát 1236-ban talált erre vonatkozó bizonyítékokat a helyszínre utazva), a másik, hogy őseink 830 - 840 körül biztosan megjelentek a dél-orosz sztyeppén (a Kaukázustól északra fekvő Sarkel váránál például), a harmadik pedig, hogy már 836 és 862 közt a Duna-delta közelében megfordultunk és már kalandozó hadjáratokat indítottunk Európa irányába (frank megbízatásban). Ha a három - bizánci forrásokkal is alátámasztott (lásd: DAI) - tényt összefűzzük, egy datált útvonalat kapunk, mely az Ural hegység déli részétől vezet egészen a Kárpátokig (830 és 895 közt). De mi van a korábbi időkkel? Honnan érkeztünk a Volga - Káma találkozásának vidékére, ahol Julianus 1236 -ban magyarul beszélő emberekkel találkozott?

Valójában az is nagy kérdés, hogy mennyi időt tölthettünk a Volgai térségben és mikor érkeztünk oda? Erről is megoszlanak a vélemények és minél inkább távolodunk időben, a múlt mélységeibe merülve, annál több a bizonytalanság, illetve a kérdőjel. A legtöbb szakértői vélemény arról szól, hogy sok évszázados lehetett az Ural előterében eltöltött idő és azt megelőzően az Ural keleti oldalán, az Aral tótól északra élhettek őseink. A Krisztus előtti XIII. században már minden bizonnyal ezen a vidéken, a cserkaszkuli-kultúra részeként nomadizáltak az ősmagyarok és innen vándoroltak a Volga-Káma területre. Ezen a ponton fogalmazódhat meg bennünk meg a következő kérdés: néppé formálódásunk már itt bekövetkezett, vagy egy még ennél is korábbi őshazát kell keresnünk? 

A nyelvészeti, régészeti és antropológiai kutatások alapján az Ural hegységtől keletre fekvő "őshazánkban" még az ogur népközösség részeként élhettünk (Kr.e.II. évezredben) egy sajátos, sok etnikumból álló kevert kultúrában. A területen az oroszok 2010 óta végeznek ásatásokat, melyekbe 2013 -ban a magyarok is bekapcsolódtak, többek közt az Uelgi (Cseljabinszk melletti) sírok feltárásában részt vállalva. (A sírok egy része vélhetően az ősmagyarokhoz köthető, amellyel bizonyítást nyerhetnek a kelet-urali szállásterületeink.) Később, valamikor a Krisztus előtt VI. - II. század közt (sajnos nincs semmiféle adatunk a pontosabb datáláshoz) szakadtunk ki ebből és vándoroltunk az Ural európai oldalára. A fő kérdés tehát az, hogy ebbe az említett ogur közösségbe honnan érkezhettünk.

A válasz ma az őstörténet-kutatás legnagyobb talánya. Kőrösi Csoma Sándor 1822-ben személyesen akarta bebizonyítani - egy hihetetlen utazással - hogy a Kelet-urali szállásterületeinkre Dzsungáriából érkeztünk és valódi őshazánk is ez a terület, vagyis néppé formálódásunkra éppen itt, ezen a távoli, ma gyéren lakott, néhol kihalt nyugat-kínai vidéken került sor. Gyalogszerrel indult hát (1819-ben) Ázsiába és jutott el Tibetbe, ahol ugyan éveket töltött, ám végül eredeti célját, Dzsungáriát nem érte el. Ugyancsak a dzsungáriai őshaza híve volt Berzenczey László is, Kossuth Lajos személyes jóbarátja (kormánybiztosa), aki 1852 -ben, a szabadságharc után tényleg eljutott a területre és megfordult Kuldja városában is (ma: Yining vagy Ghulga). A sort Lóczy Lajos geológus folytatta, aki a Széchenyi Béla expedíció tagjaként, 1877 - 1880 közt tett utazást Dzsungáriába.

Dzsungária

A 770 ezer négyzetkilométeres, vagyis nagyjából a mai Törökországhoz hasonló nagyságú Dzsungária a távol-keleti és türk népek találkozási övezetében fekszik, így mindkét nagy civilizáció jelentős hatást gyakorolt az itt élőkre (mégpedig évezredeken keresztül). Ha valóban itt formálódtunk néppé, akkor az ősi szkíták, hunok, avarok és törökök egyformán hatást gyakorolhattak ránk. Ez a hatás lehetett genetikai keveredés, nyelvi ráhatás és életmódbeli befolyás is, melyek mindegyikére lehet találni igazolásokat. (Jelen posztnak nem tárgya ezek számbavétele.) Viszont mindenképp érdekes, hogy például a Krisztus előtti első évszázadban a hunok ősének tekintett xiongnuk elég komoly birodalmat hoztak létre Dzsungária szomszédságában, a Balhas tó és a Liao folyó közötti hatalmas területen (lásd a lenti térképet).

Dzsungária és az ázsiai hunok (xiongnuk) birodalma a Krisztus előtti 1. században

Ami Dzsungária földrajzi adottságait illeti: hatalmas hegyek övezik, délen a Tien-san, északon és keleten az Altaj, nyugaton pedig a Tarbagataj-hegység. Dzsungária legnagyobb része ma kősivatag de az kérdéses, hogy évezredekkel ezelőtt milyen környezeti viszonyok jellemezték. Az övezet egyetlen komolyabb nagyvárosa a 3,5 milliós Ürümqi. Az éghajlat a magyarországihoz hasonló kontinentális (forró nyarakkal és hazánkénál hidegebb telekkel), sokkal szárazabb viszonyokkal. Napjainkban is több nép él itt: dzsungárok, torgotok, khalkák, dungánok, de kína uralja az egész térséget "Xinjiang Uyghur Autonóm Régió" részeként. 

Dzsungáriai ujgurok (forrás: 24.hu)

Jelenleg Dzsungária sajnos elmaradott terület, ahol a muszlim vallású ujgur lakosság erős kínai elnyomás alatt él. A pekingi kormányzat ugyanis minden lehetséges módon korlátozza és terrorizmussal vádolja a hagyományaihoz ragaszkodó dzsungáriai népeket (legfőképp az ujgurokat). Az ott élők pedig rokonaikként tekintenek ránk, magyarokra.

Ha érdekesnek találtad, itt is várunk: Történelemrajongók FB klubja  

2020.07.03.(00:50)