Az Anjou család 1301 és 1395 között, vagyis majdnem egy teljes évszázadon keresztül uralta hazánkat, négy koronás fővel ajándékozva meg népünk történelmét (Károly Róbert, Nagy Lajos, Mária, Durazzói Károly). Ennek a bizonyos dinasztiának volt meghatározó tagja Károly Róbert (1301-1342), akinek nevét napjainkban már kétféle módon is írják, az említett forma mellett I. Károlyként is. Kérdés azonban: valóban így helyes? Egyáltalán melyik forma felel meg jobban a valóságnak és a történethűségnek? Előbb azonban röviden ismerkedjünk meg kicsit a családdal.

Ha valaki az Anjou szóra keres az interneten, egy tartomány, francia megye (Anjou) is felbukkan a találatok között, mely Párizstól (légvonalban) 265 km -re fekszik DNY -i irányban. Ez a történelmi terület 1226-ban kapott történelmi jelentőséget, amikor VIII. Lajos francia király meghalt és az utódok hatalmas területeket örököltek tőle, melyet később megosztottak egymás között Az uralkodó összesen 7 fiú gyermeket hagyott maga után, akik közül csak három fiú érte meg a felnőtt kort: a legidősebb, IX. Lajos örökölte meg a francia trónt (alig 12 esztendősen), Károly herceg a gazdag Anjou tartományt, Alphonse pedig Poitiers grófságát. 

Anjou tehát 1246-ban az alig 19 éves Károly hercegé lett, aki innentől saját dinasztiát alapított házasságkötésével (mely egyébként szintén 1246-ban történt), mégpedig I. Beatrix provence-i grófnővel. Ez az új dinasztia az apanázsként testvérétől, IX. Lajos királytól kapott birtok, Anjou nevét viselte. Károly szerencse-csillaga 1266-ban emelkedett fel, amikor IV. Kelemen pápa neki adományozta a Szicíliai Királyságot és így végül mégiscsak uralkodó válhatott belőle (igaz nem saját hazájában, Franciaországban).

Ami az említett Szicíliai Királyságot illeti: Dél-Itáliát és Szicília szigetét ölelte fel, mely területek még a X. században bizánci kézen voltak. Később normann hódítók jelentek azonban meg a térségben, Guiscard Róbert vezetésével és 1059-ben elérték, hogy a pápa nekik adományozza a régiót "Apulia és Calabria hercegsége" néven. A hercegségből 70 évvel később, 1130-ban lett királyság, mely már a "Szicíliai Királyság" címet viselte. Az újonnan létrejövő állam kezdetben a normann Hauteville család uralma alatt működött (ennek volt tagja az alapító Gusicard Róbert is).  

A királyság 1197-ben a német Hohenstauf család kezébe került, mivel II. Roger lányát VI. Hohenstauf Henrik német-római császár vette feleségül. Gyermekük II. Frigyes teljes jogú szicíliai királyként foglalhatta el a trónt, törvényes fia azonban nem született. Mindössze egy házasságon kívüli gyermeke volt, Manfréd, aki Bianca Lancia buscai őrgrófnővel folytatott szeretői kapcsolatából született. Manfrédot 1258-ban, Palermoban koronázták meg. A pápák azonban nem nézték jó szemmel, hogy törvénytelen gyermek ül Szicília trónján és a Hohenstaufok túlhatalma sem volt ínyükre (északról és délről is Hohenstauf hatalom vette körül a pápai államot). Végül IV. Kelemen pápa összefogott a francia király öccsével (a bevezetőben említett Anjou Károly herceggel) és Rómában 1266 január 6-án megkoronázta mint Sziciliai királyt. Manfréd nem adta fel harc nélkül befolyást, így csatát vállalt Károllyal, mégpedig 1266 február 22-én Beneventónál. A véres ütközetben Manfréd meghalt, Károly pedig megkaparintotta magának a Sziciliai Királyságot. Így kerültek az Anjouk Dél-Itáliába, mint uralkodói dinasztia.

Anjou Károly fia, II. Károly 1285-ben került a nápolyi trónra (mint a Szicíliai Királyság uralkodója), de még előtte, 1270-ben feleségül vette a magyar király, V. István leányát, Máriát. Ez a bizonyos frigy volt az Anjouk hivatkozásai alapja a magyar korona megszerzésére. A házasságból született Martell Károly ugyanis (aki nem tévesztendő össze a IX. században élt névrokonával, a Karoling-ház névadójával) Habsburg Klemenciától született gyermeke: Caroberto mint magyar trónkövetelő lépett fel 1300-ban az Árpád-ház kihalásakor. Pontos neve a keresztségben Caroberto de Anjou volt.

Az 1288-ban született Caroberto, itáliai keresztnevet kapott, melynek sem a Károly, sem a Róbert nevekhez nincs köze, így magyar megfelelője sincs. Miután 1301-ben először koronázták meg magyar királynak, a helyi nemesség a Cariberto nevet Károly Róbertre "cserélte". Károly Róbert 41 esztendőn keresztül uralkodott a Magyar Királyság felett, melynek gazdasági, politikai és gazdasági viszonyait is konszolidálni tudta. Törekvéseit fia, Nagy Lajos folytatta, aki névleg (anyja révén) a Lengyel Királyságot is megörökölte. Halálakor azonban törésvonal keletkezett az Anjouk magyarországi uralmában, mivel Lajos nem hagyott maga után fiú örököst. Végül lánya, Mária került a magyar trónra, illetve átmenetileg (két hónapra) Durazzoi Kis Károly (1385 december és 1386 február között). Mária 1395-ös halálával az Anjou család magyarországi hatalma is megszűnt, hazánk trónja Mária férjére, Luxemburgi Zsigmondra szállt.

Károly Róbert kettős pecsétje (A Magyar Nemzeti Múzeum galvanoplasztikai lenyomatáról rajzolva) Bár ezen a "KAROLUS" megnevezés szerepel, a család Nápolyban a Caroberto alakot használta.

Ami a címben feltett alapkérdést illeti - Károly Róbert vagy I. Károly - a válasz valójában: egyik sem. Ez a név nem a Károly megfelelője, viszont a Károly Róbert alakilag és hangzásában is közel áll hozzá, így sokkal inkább megfelelőbb változat, mint az I. Károly. A magyar történész terminológia néhány éve az I. Károly névalak mellett tette le a voksát - részben mert a magyarországi pénzeken, pecséteken és okleveleken gyakoribb a KAROLUS, vagy KARVLVS alak (és a középiskolai tankönyvekben is egy ideje ez a forma szerepel) - vannak azért ellenvélemények is. A magam részéről is ezekhez a "hangokhoz" csatlakozom, kitartva azon álláspont mellett, hogy a Károly Róbert a megfelelőbb megnevezés a Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb uralkodója számára.  

2019.08.16.(14:11)

***